Amint kitehettünk minda két- ill.- négylábunkat az utcára, elkezdtük az ismerkedést a környezettel. Nagyon ügyeltem arra, hogy a hatások csak fokozatosan érjék, szerencsére ebben az időszakban sem érte olyan negatív behatás, ami a későbbi életére kihatással lett volna. A képzést már az első nap megkezdtük, ahogy hazakerült, de ez szinte majdnem mindenhol így van, először a feladatokkal is csak csínján bánt az egész család. Később, ahogy cseperedett, egyre magasabbak voltak a követelmények. Kb. három hónapos korára már hozzászokott úgy a közvetlen környezetéhez, hogy úgy gondoltunk, ideje továbblépni.
Beiratkozunk a DASZE egyesület (kutya)bölcsis csoportjába.
Minden hétvégén voltak a foglalkozások, egyenlőre játékos formában, semmi kötelező dolog, a cél az volt, hogy kialakuljon a kutya-gazda kötődési viszony, ill. hogy tudja mindenki kontroll alatt tartani a kutyáját. Ez bár egyszerűnek tűnik, de mégsem az, mikor a kiskutyánk felhőtlenül játszik 10 másik kiskutyával, és próbáljuk csak behívni...
Szóval komoly feladatokkal kellett szembenéznünk, itt főleg nekem és a többi gazdinak, de biztosan állítom, hogy ezek nélkül a foglalkozások nélkül most nem tartanánk ott ahol, és nem lenne ilyen mély a kötődés kettőnk közt!
Ettől függetlenül, nagyon ügyes volt minden kutya-gazda páros, a kemény munkának meglett az eredménye, egyre jobban tudtunk együtt dolgozni a kutyáinkkal, és a játékos feladatok mellett mi is nagyon jól éreztük magunkat.
.jpg)
