Mivel már nagyon korán megismekredtünk az agility alapjaival, szerettük volna élőben látni hogy is néz ki igazából egy agility verseny. Szerencsére lehetőséget kaptunk, hogy nézőként részt vehessünk egy ilyen rendezvényen, amit 2009 elején rendeztek meg Budapesten. Az út elég hosszú volt, egy pihenővel - és pisiszünettel- Kira remekül bírta a 3 órás utat. A többi kutyautas már természetesen gyakorlott volt, ők már sokszor megtették ezt az utat. A verseny helyszínén mindenki nagyon kedves volt, rengeteg kutyás gyűlt össze, és amin meglepődtem: majdnem minden kutya barátságos volt! Teljesen visáman szaladtak oda köszönni nekem is és Kirénak is, semmi morgás vagy vicsorgás, úgy látszik ez a sport tényleg a legjobbat hozza ki mind emberből, mind kutyából...
Szóval amíg a többiek versenyeztek, kaptunk az alkalmon, és egy kicsit gyakoroltuk az engedelmes részét a kutyakiképzésnek. Remekül ment, pedig tőlünk néhány méterre színes akadályok voltak felállítva, és a versenyző kutyák olyan örömmel futottak végig a pályán, hogy néha nekem is az az érzésem támadt, hogy én is futok ott egy kört!
A nap végére természetesen teljesen elfáradtunk: Kira a sok inger miatt, a rengeteg szag, hang és minden olyan új volt, nekem pedig az volt a fárasztó, hogy Kira minden rezdülésére időben és jól kellett reagálnom, nem szabadott túlságosan lefegyelmezni, mert elmegy a kedve az élettől is, de azt sem szabadott hagynom, hogy esetleg valakinek kellemetlenséget okozzunk a szeleburdiságával.
Mindenesetre remekül éreztük magunkat, és attól függetlenül, hogy nézők voltunk rengeteg hasznos élménnyel tértünk haza, közben szereztünk néhány barátot. :)
