A nyáron új taggal bővült a családunk, Gergő mindig is odavolt a Dobermannokért, és valahogy úgy hozta a sors, hogy egyik ismerősöm egyik nap kétségbeesetten kerestt meg, hogy mindenképpen segítenünk kellene egy bajbajutott állaton, mert ahol most van ott nagyon nem jó neki...Nem sokat tétováztam: felülkerekedtem, és elindultam megnézni a bajbanlévőt.
Hát mit mondjak, ha láttam már sovány kutyát, az semmi volt Hozzá képest... Teljesen le volt fogyva, ki volt kötve láncra, annyira féltek tőle akik megtalálták és befogadták. Azonnal intézkedtem. Másnap már otthon volt velünk, egy gyors kitérőt tettünk a város- számomra- legjobb állatorvosához, aki nyugtázta hogy a kutya kórosan sovány és ki van száradva, de ezektől függetlenül teljesen egészséges és vidám kutya.
Az első éjszaka tudtuk, hogy kritikus lesz. Ott aludt a szobában, teljesen zavartalan volt az álma és nyugodt. Lassan ahogy teltek a napok, elkezdtük emelni a kajaadagot. Szépen gyarapodott a súlya, imádta a labdát, és fanatikusan örült mindenkinek.
Pár nap elteltével bemutattam neki Kirát, és annak ellenére hogy két teljesen eltérő vérmérsékletű kutyáról van szó, tökéletesen megértették egymást, és semmi konfliktus nem volt soha köztük.
Viszont attól függetlenül, hogy remek társ volt, és nagyszerű barát, a sok nehézség ellenére, amin átmehetett, (mert egy kutya nem fogyik a normál testsúlyának negyedére 2 nap alatt az tuti, és nem látszódik a nyakán kikötés nyoma pár napi láncon tartástól) volt olyan, akinek szúrta a szemét. Mert hát mit látnak az emberek a TV-ben? a Dobermann egy félelmetes és őrült kutya, aki válogatás nélkül széttép minden útjába akadó embert. Egyébként tényleg nem volt tökéletes: viszonylag sokat ugatott. Ez fajtajelleg. Akármennyire sokat volt vele foglalkozva, reggeltől estig séta-játék.futás-séta, akkor sem volt teljesen lefáradva, gyakran ugatott.
Na, ez bizony sok embernek adott okot arra, hogy igazoltnak tartsa a fajtáról kialakult előítéleteket, bár senki nem mert egy rossz szót sem szlni rá, egyik este mégis megtörtént a tragédia. Forró nyári éjszaka volt, imádott kinn laudni a teraszon, figyelte a terpet, őrködött.
Valaki átdobott 2 tele flakon Hangyairtót (idegméreg), amit a kutya uanlmában éjszaka elrágcsált játék gyanánt... Nem kellett sok, hogy hasson. Teljesn kifordult önmagából, nem volt ura semminek, teljesen elborult az elméje.. Kihívtunk több állatorvost, állítólag ezt a fajta mérget semmi nem tudja eltávolítani a szervezetből.Nem tisztult a méregtől a szervezte...El kellett altatni. Inkább nem részletezem, mint ment át az egész család, rettenetesen megsínylettük, nem elég hogy elvesztettük, de még meg sem büntették a gyilkosokat, mert nem tudták bizonyítani senkire a bűncselekményt, bár voltak kézzel fogható nyomok, de egyszerűen nem volt meg a tettes...
Néhány hónap felhőtlen boldogság után az Örök vadászmezőkre költözött. Örökké fogunk Rá emlékezni.
