Miután sikeresen vettük életünk első nagyon komoly állomását, úgy gondoltam, ideje lenne lassan bontogatni a szárnyainkat. Persze nem eszik olyan forrón a kását, csak apránként! :)
Szóval felvteem a kapcsolatot a helyi (balmazújvárosi) Angyalliget Lakásotthon vezetőjével, és megérdeklődtem, mit szólna hozzá ha hetente egy alkalommal meglátogatnánk az Otthonban lakó autistákat.
Teljesen el volt ragadtatva, bár nem nagyon tudta konkrétan miből áll egy terápiás kutyás foglalkozás, de mindenesetre nagyon örült nekünk.
Minden héten keddenként járunk el hozzájuk, este fél héttől negyed nyolcig vagyunk ott, elsősorban a cél az általános kedélyjavítás, illetve minden olyan dolog, amivel egy kicsit is boldogabbá tehetjük a mindennapjaikat.
Első néhány alkalommal csak ismerkedtünk, kit hogy hívnak, stb. most már várnak minket, és örömmel fogadnak, kisebb-nagyobb feladatokat adnak Kirának aki persze vidáman teljesíti azokat, hiszen imád dolgozni.
Arra azért odafigyelek, hogy senkinek ne essen bántódása, főleg Kirának, mert néha elragadtatják magukat, és egy-egy pacsiadáskor erősebben is megszoríthatják a kutya mancsát, vagy egy ölelés sikerülhet szorosabbra a kelleténél..
Mindent egybevetve nagyon jól érezzük magunkat ott, közöttük, ezt a munkát teljesen önkéntes alapon végezzük, semmilyen anyagi vagy természetbeni jutattást nem kérünk érte, az tesz boldoggá, ha segíthetünk.
