Kirát 8 héttel a születése után, 2008. szeptember 13.-án vittem haza. Volt egy kis elérzékenyülés mindenki részéről. Zserbó (Kira anyukája) aggódva figyelte hogy vajon jó "anyja leszek-e" a továbbiakban,ami teljesen jogos, végülis neki köszönhetem Őt, Rita pedig (Kira tenyésztője, anyukája :) , Zserbó gazdija) szintén könnyes szemmel búcsúzott tőlünk a kapuban. Hát őt sem irigyeltem akkor. 8 hét alatt az ember igencsak megszereti, megismeri a "gyerekeit", sokszor éjszakákat virrasztott mellettük, nehogy valami baj legyen. Ő sem volt jobb helyzetben mint Zserbó.
Jómagam pedig szintén a könnyeimmel küszködtem, mert tudtam hogy ez bizony nem lesz egyszerű, a lehető legjobb gazdájának kell lennem, és hogy sokszor -főleg eleinte- lesznek akadályok, amit együtt kell leküzdenünk.
Azon a napon egy ember és egy kutya sorsa megpecsételődött....
