Elérkeztünk életünk egy fontos fordulópontjához...
Kira és én most megmutathattuk mit is tudunk igazán együtt. Hónapok óta készültünk erre minden egyes nap. Egyre izgatottabbak lettünk, ahogy közeledett a vizsga időpontja. Több szakértőt is megkérdeztünk, hogy vajon mit gondolnak, megpróbálhatjuk-e? Mindenki biztatott minke,t hogy mindenképpen érdemes lenne megpróbálni.Ekkor már mi is biztosan tudtuk hogy itt az idő, számot kell adnunk a tudásunkról. Egy szombat reggeli órában nekivágtunk a félelmetes ismeretlennek...
Kira aznap kiemelkedő teljesítményt nyújott, elmondhatalanul boldog voltam, hiszen tudtam hogy remekül tudunk együtt dolgozni, na de egy éles vizsgahelyzetben ki az akinek nem száll inába a bátorsága?!
Szóval, sikeres vizsgát tettünk, a vizsgabiztos megígértette velem, hogy nem fogjuk itt abbahagyni, szerinte Kira "őstehetség". Ez azért nagyon jólesett...
Olyannyira jók voltunk hogy az összesítésben 100%-os eredményt kaptunk. Ez azért állítólag nem semmi. Akik kinn voltak a kutyasuliba járók köüzl teljesen el voltak ámulva Kira teljesítményétől. Én az egészből csak annyit érzékeltem, hogy nagyon boldog vagyok hogy sikerült, és mérhetetlenül hálás voltam mindenkinek és minden körülménynek hogy idáig eljuthattuk...
