Egy bizonyos idő után az ember már csak azt veszi észre, ha a kutyája már nem fér el az ölében kényelmesen, vagy kinőtte a hámot, kicsi a fekhely stb...annyira természetes, hogy itt van velünk, hogy észre sem vesszük azokat a pici változásokat, amin keresztülmegy minden nap. Pedig milyen sokat fejlődött,mióta hozzánk került! Minden nap munkába indulás előtt, és munka után dolgozunk, különböző feladatokat végzünk, váltogatva a helyszínt, a jelenlévő embereket, a körülményeket. Többször előfordult, hogy kutyasuli elkőtt vagy után még elmentünk Debrecen belvárosába dolgozni egy kicsit, persze játékos formában. Ezek a "kis" közös munkák annyira látványosan fejlesztették a kutyát, hogy rá sem lehetett ismerni néhány hónap múlva. Persze ennek az volt az ára, hogy mióta a családba került, gyakorlatilag egyetlen egy pihenőnapom sem volt, nem volt hétvégén délig tartó alvás, éjszaka a fel kellett kelni, akkor nem volt kifogás. De ez mindi-mind kellett ahhoz. hogy most ott tartsunk, ahol, erről még később írok...
:)
